Rubik Ernő

 

Élete

Rubik Ernő 1910. november 27-én született Pöstyénben.

Édesapja uradalmi írnok volt, aki 1915-ben, az első világháború első időszakában, katonai szolgálat közben eltűnt az orosz fronton, hátrahagyva feleségét három kicsi gyermekkel. A család 1918-ban Pöstyénből Magyarországra költözött. Több hónapot töltöttek vagonlakásban. Édesanyja varrásmunkával kereste a kenyerüket Tótkomlóson, Szentesen és Orosházán. A család csak nagy nehézségek árán tudta taníttatni. Tótkomlóson végezte el az elemi iskola négy osztályát. Tanítója figyelt fel a fiú tehetségére.

1921-ben, mint jó tanuló hadiárva, pályázat útján a váci Szilágyi Dezső Hadiárva Intézetbe került. 1929-ben a váci kegyesrendi katolikus gimnáziumban kiemelkedő eredménnyel érettségi vizsgát tett, és a Népjóléti Minisztérium támogatásával beiratkozott a Műegyetem Gépészmérnöki Karára. A Műegyetemen kapcsolódott be az 1921-ben alapított Műegyetemi Sportrepülő Egyesület /MSrE/ munkájába, ahol addigra már több repülőgépet építettek.

 1929-től 1935-ig az MSrE repülőgép-tervezője. Rubik a Bánhidi Antal által tervezte Gerle sportrepülőgép tervezésében és építésében már fontos szerepet játszott, részt vett a tervrajzok elkészítésében. Az MSrE-ben, jutalmul az egyesületben végzett munkájáért, 1930-tól motorospilóta-kiképzésre javasolták. A nyarakat egy Érd közeli repülőtéren töltötte. Megszervezte a műegyetemi vitorlázó csoportot, egyúttal Esztergomban ellenőrizte az ottani sportrepülő műhelyt. 1931 nyarán Lampich Árpád egyik gépének építésébe kapcsolódott be Budapesten, a Mester utcában. A motorospilóta-vizsgát 1934-ben tette le, majd 1935 decemberében egy Hols der Teufel géppel vitorlázó C-vizsgát tett. 1935-től 1937-ig a Műegyetemen tanársegéd és mint műszaki ellenőr segítette az egész országban a vitorlázórepülés terjedését. Ő alapozta meg a kétkormányos vitorlázó repülőgép-oktatást Magyarországon.

1949-től 1951-ig az Országos Magyar Repülő Egyesület /OMRE/ központi tervezőirodájának a vezetője, emellett a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója volt.

1961-1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1971-ig a Malév műszaki tanácsadója volt.

A Magyar Mérnökakadémia alapító tagja.

Munkássága 

 Felismerte, hogy a sorozatgyártásra alkalmas repülőgéptípusok létrehozása előfeltétele az ipari méretű repülőgépgyártás megindításának. 

1936-ban Mitter Lajossal megalapította az Aero-Ever kft vitorlázórepülőgép-gyártó üzemet Esztergomban, amelynek vezetője, majd üzemigazgatója volt.

28 különböző típusú vitorlázó repülőgépet és 5 motoros repülőgépet tervezett 1935 és 1987 között, világviszonylatban is jelentős szabadalmait alkalmazva.  

1944-től a második világháborúban alkalmazott repülőgép alkatrészeket gyártottak. 

1949-ben államosították, az államosítás után különböző repülőgépgyárakban műszaki osztályvezetőként, főkonstruktőrként dolgozott. 

1957-ig csak faépítésű gépeket tervezett, a fémépítésű gépek területén teljesen új gyártási módszereket szabadalmaztatott.

Szakmai sikerek

• Népi repülésért: 1948 bronz, 1951 és 1957 arany fokozat
• 1957: Gépipar kiváló dolgozója
• 1957:  FAI által 6. magyarként Paul Tissandier diploma
• 1962: Bánki Donát alapítvány bronzfokozata
• 1963: Kossuth-díj III. fokozata a sportrepülőgép tervezésében elért eredményeiért

Emlékezete

• Életéről Simon V. László könyvet írt "A szárnyas Rubik" címmel
• Róla szól a "Századfordító magyarok" című 2001-ben készült portréfilm-sorozat "Rubik Ernő" című epizódja
• Esztergomban ipari park, tér és kollégium is viseli a nevét
• A Grante Zrt /volt Repülőgépgyár/ területén, ahol id. Rubik Ernő 25 éven keresztül tevékenykedett, emléktáblát állítottak